Nem azért kezdtem el az AI-val foglalkozni, mert technológiai szakértő vagyok.
Éppen ellenkezőleg. Az elmúlt évtizedekben sokkal inkább az ember érdekelt.
Közel harminc éve dolgozom a médiában és a könyvkiadásban. Volt szerencsém pszichológusokkal, kutatókkal, szerzőkkel dolgozni, és közben több olyan könyv került a kezembe, amelyek az emberi gondolkodásról, figyelemről, döntésekről és viselkedésről szóltak. Daniel Kahneman, Dan Ariely, Robert Cialdini, Malcolm Gladwell, Cal Newport, Nicholas Carr, Thich Nhat Hanh, Jack Kornfield, Ácsán Szumédho és sok más szerző munkái évek óta ott vannak a belső könyvtáramban.
A másik oldalon pedig mindig ott voltak azok a gyakorlatok, amelyek nem könyvekből, hanem tapasztalatból tanítanak. Több mint harminc éve meditálok, tizenkét éve gyakorlom a tibeti Kum Nye jógát, és évek óta erdőfürdő-vezetőként dolgozom emberekkel a természetben.
Sokáig ezt a két világot különállónak láttam. Aztán megérkezett a mesterséges intelligencia.
Eleinte ugyanúgy használtam, mint sokan mások: kíváncsiságból. Később munkára. Egyre többre — szövegekhez, ötletekhez, videókhoz, zenéhez. Lenyűgözött, amit tud.
Közben azonban egyre gyakrabban motoszkált bennem egy kérdés. Ha a testünket nem mozgatjuk, idővel gyengül — ezt ma már minden vállalat érti, nem véletlen, hogy egyre több helyen támogatják a sportot, a jógát, az egészségesebb életmódot. De mi történik akkor, ha egyre több gondolkodási feladatot adunk át a gépeknek? Mi történik a figyelemmel, az emlékezettel, a belső beszéddel, a döntéseink mélységével?
A fordulópontot azok a kutatások jelentették, amelyek már nem azt vizsgálták, mire képes az AI, hanem azt, mit tesz velünk. Ahogy egyre több tanulmányt olvastam, egyre inkább azt éreztem: itt nem technológiai kérdésről van szó. Hanem emberiről.
Az AI DETOX / AI FIT ebből a felismerésből született. Nem azért, hogy kevesebb technológiát használjunk — hanem azért, hogy miközben egyre több feladatot végzünk AI-val, megőrizzük azokat a képességeket is, amelyek emberré tesznek bennünket. A figyelmet. A kíváncsiságot. A saját gondolat első mozdulatát.
Mert számomra nem az a legérdekesebb kérdés, hogy mire lesz képes a mesterséges intelligencia. Hanem az, hogy közben mi milyenek maradunk.